Olcsó Életem könyve

„Ez a találkozás 1914. április 13-án este meg is történik – s Ady Endre – váradi lumpolások után – este 9 óra tájban – kikötött nálunk.
Apám Pesten volt, mint majdnem mindég s én Nagyanyám és öreg nagynéném társaságában láttam először szemtől szembe Adyt.
Csalódás volt, öröm és szomorúság.
A csalódás pár percig tartott – a kedvessége, a jósága, a hangja győzött.
örömöm volt, mert végre mégis teljesült a vágyam.
A szomorúság pedig megmaradt, mert én aki soha kimulatott férfit még nem láttam, az egész váradi mulatozás természetes következményeit – hátgerincsorvadásra magyaráztam.
Milyen jó – ez – gondoltam, hogy ezt a gyönyörű baráti érzést a halálig megfogjuk őrizni s nem rontja el – soha szerelem. Ady beteg s én Adyt úgy fogom szeretni, ahogy egy szentet illik.”